| |
|
Kajuk Gyula: Az én
udvarom
Kicsi az én házam,
de nagy az udvarom;
így a büszkeségre
megvan az okom!
A karikás ostoromat
megcsattogtatom,
jól szemembe húzom
a pörge kalapom.
Kerítésem mentén
zsendül a laboda,
belül sok apróság,
kész állat-óvoda!
Az udvar közepén
zöldell egy barackfa,
törzséhez kikötve
két picike racka!
|
|
Épp most nő a szarvuk,
viszkethet nagyon…
hogy másokat döföljenek
azt nem hagyhatom!
Mert hisz ott röfög
egy kucu kis malacka,
s a cicáknak is közel
a puha-pihe vacka…
Burukkol sok galamb,
bóbitás, bőgatyás,
a búzaszemek körül
van is kavarodás.
mikor odacsoszog
egy kíváncsi kacsa.
Ám, míg vitatkoznak,
hogy ki egyen elébb,
mindent felcsipeget
sok szemtelen veréb.
 |
 |
|
Kondra
Katalin
Kurta mese
Valahol a világ
végén volt egy furcsa gombolyag alakú házikó. Abban a házikóban
élt egy bajszos, lábujjhegyen járó öregember.
Annak az öregembernek nem volt egyebe csak egy szekrénye, ágya
és egy gömbölyű macskája. A macskának volt egy gombolyagja,
azzal játszott naphosszat.
- Mért nem fogsz soha egeret? - kérdezte az
öregember egy nap a macskától. - Játszhatnál azzal is, a
gombolyagból pedig harisnyát köthetnék.
- Köthetnél, ha tudnál - szólt a macska. - Mivel pedig
kötni nem tudsz, hát én játszom, nehogy unatkozzak, mert ha
unatkozok, világgá megyek. Bizony ám!
Megijedt az öregember, hogy a macska el
talál menni a háztól, s akkor ő vele mi lesz?
Arra gondolt, ha levágná a szakállát és csinálna belőle még egy
gombolyagot, akkor a macska örökre ott maradna. Úgy is tett.
Így aztán a furcsa gombolyag alakú házikóban élt egy bajusz
nélküli, lábujjhegyen járó öregember. Annak az öregembernek volt
egy macskája, amelyiknek már két gombolyagja volt.
A macska örömében olyan hangosan dorombolt,
hogy aki arra járt látta, amint a nagy dorombolástól a gombolyag
alakú házikó megmozdult, majd gurulni kezdett, és gurult-gurult,
amíg el nem tűnt valahol a világ végén.
|
|
 |
|
 |
| |
|
|
 |
Kajuk Gyula
Egérkaland
Összeszedtem kertemben
a lehullott diót.
Bizony mondom néktek,
hogy két vödörnyi vót!
Elzártam kamrámba,
hogy jó lesz télire...
de az én egerem
ígérettel sosem éri be!
Mit sajduló derékkal
a földről szedegettem,
ő kiszimatolta
és el is hordta menten!
Nem maradt egy szem sem,
csak a puszta tény:
karácsonyra nem lesz diós,
csak lekváros lepény!
|
 |
| |
|
|
Kamarás Klára:
Kétszer megkerülte a tálat
ez a hálátlan, nyafka állat,
majd felpúpozta lusta hátát,
párat lépett, s kicsit odébb állt.
A szék alól nézett rám várva,
hogy jobb falat jut-e a tálba.
Nem esik jól a csirke húsa
A szív legyen a kutya jussa?
Hát te is jól el vagy kapatva!
Itt Whiskasra vár minden macska?
Geisz László versei:
|
A mi
cicáink
Egy éve már, hogy nagy lett a családunk,
Hisz' macskákat leltünk a fű között,
Két apróság, Venyige és Csetresz,
Egy éve már, hogy hozzánk költözött.
A gazdájuk veszni szánta őket,
Kertünkbe dobták át a két cicát,
Mindkét csöppségünk a lábát törte,
És keservesen hallatta szavát.
Emlékszem, hogy kezdetben cicáink,
Ezt, ma már, szinte hinni sem lehet,
Cicamama cicijének híján,
Szemcsepegtetővel kaptak tejet.
Azóta cicáink, nagyra nőttek,
Amit lehet, azt tőlünk megkapnak,
Ha nem lennének, hiányoznának,
Szeretetért szeretetet adnak.
Életük csak egy hajszálon múlott,
Szemükben, már csillog az értelem,
Mert az állat sosem tenne ilyet,
Csak ember lehet ily embertelen. |
Mici, a
cica
Megszületett
Mici cica,
Mici cica él.
Jaj de nagyon pici állat
Ez a Mici még!
Kinyitja a pici szemét,
Mici cica lát.
Jaj de nagyon picike a
Mici cicahát!
Cicizik a Mici cica,
Picit enni kell.
Jaj de nagyon finom is a
Cicamama tej!
Cseperedik a mi cicánk,
Mici cica jár.
Jaj de nagyon elfárad a
Pici cicaláb!
Szomorú a Mici cica,
Mici cica sír.
Jaj de nagyon tud fájni egy
Pici cicaszív!
Tükör előtt ül a Mici,
Nézi bajuszát.
Jaj de nagyon hiú állat
Ez a cicalány!
Dorombolásból Micinek,
Soha sem elég.
Jaj de nagyon tud örülni
Ez a cicanép!
|
|
|
Macska ül az egeremen
Macska ül az egeremen,
Elzavarnám, nem tehetem.
Ő a családunk kedvence,
Feleségemnek védence.
Venyige csodaszép állat,
Íróasztalon is járhat.
Mellettem ül itt a széken,
Miért teszi, nem is értem.
Billentyűzeten sétálva,
Kontárkodik a világba.
A monitort körbe járja,
Ki van benne, nem találja.
A farkával nagyot legyint,
Egeremre ül már megint.
Pedig elmehetne végre,
Már rég kattintanom kéne.
Billentyűzetemen járkál,
Írásom más lesz a vártnál.
Valahogyan csak kibírjuk,
Verseinket ketten írjuk.
|
|
Vadászik Marci eleget:
most fogott épp egy egeret.
Még játszik vele s tervezi,
hogy uzsonnára megeszi.
Kérleli Cinka: – Ha lehet,
adj belőle egy keveset!
Marci csak morog: – Van eszem!
Én fogtam, magam megeszem.
|
Cinka cica & Kandúr Marci
kalandjai.
Tavaszodik fű, fa , virág,
Illatos az egész világ
Kandúr Marci Cinkát hívja:
– Gyerünk ki a rétre!
Egy hatalmas fészket láttam
Egy dúc tetejébe’.
Lehet abban néhány csodás
Fióka, vagy madártojás,
Jó lenne ebédre!
A két cica iparkodik,
versenyezve kapaszkodik,
száját nyalja előre.
Azé lesz a legjobb falat ,
Ki először feljut a dúc-tetőre.
– Mi repül itt, helikopter?
Repülőgép? …Nem hiszem.
Nem szokott az kelepelni!
Marci drágám, baj lesz ebből!
Jaj de, dobog a szívem!
–Cinka lelkem, fussunk haza,
Hisz’ ez gólyafészek!
Ha meglát a gólyamama,
Nagy csőrével alighanem
Fejbe kólint s véged!
|
- Mit gondoltok, mit találtam?
Madárkát egy kalitkában!
– Gyere ki te szép madár,
oly régóta nézlek már!
Alig várlak, úgy szeretlek,
ne félj tőlem, nem eszlek meg!
– Mondd csak Marci, ha kijönne,
kettőnknek is elég lenne?
|
|
|
Őri István versei:
Macskakereső
Itt a cica, hol a macska?
konyha padlón ott a mancsa.
Tejes pohár földön hever,
macska-fajta mindent lever!
Most bújjál el, mert megfoglak,
tejes bajszú, elpáhollak!
Macska helye nem a spájzban,
még kevésbé a konyhában!
Tessék menni egér után,
nem heverni fél délután!
Szegény cica, mi lesz veled,
kergetheted az egeret.
Szép napoknak itt a vége...
Jaj, neked, te csúf egérke!
|
A torkos macska
Sicc! Te macska!
Szégyentelen!
Nem fogadsz szót soha nekem!
tejbe-vajba fürösztelek,
parizerrel megetetlek.
De hát neked mindig más kell,
alig várod: menjek már el!
akkor aztán mindent szabad,
egérnépség hozzád szalad!
Együtt mentek be a spájzba
jót harapni a kolbászba,
sajton lyukak, egérrágta!
apró nyomok a konyhába’.
Nade hogyha hazajövök,
rossz világ lesz, el nem szöktök!
új napirend lesz behozva
nincsen kolbász, nem lesz torta!
Szobafogság, macskaketrec,
száraz kenyér, sótlan perec,
azután meg egérfogás,
uccu neki! nincs kifogás!
Ha egérnek híre-hamva,
ha a sajtnak lesz nyugalma,
ha a kolbász egyben marad,
akkor újra mindent szabad! |
Egérmesék
I.
cin-cin, kisegér,
azt hiszi, hogy ideér
fut a macska körbe-körbe,
beleesett a vödörbe
egérlyukból ki-ki lesünk,
Cirmos Cicán jót nevetünk!
II.
azt hitte a kis egér,
megfogja a macska
oka volt a félelemre,
hosszú volt a farka
igyekezett elrejteni,
gombolyagba feltekerni
de a Cirmos észrevette,
Egér Komát megkergette
fut az egér árkon-bokron,
erdőn, mezőn, akácsoron
ki a házból, be a csűrbe,
Cirmos Cica messze űzte |
|
|
| |
G.
Ferenczy Hanna:
A Cicó
Hintaszékben ül a Nagyi
Kötőtű villog kezében
Köt nekem szép sálat, sapkát
Mosoly bujkál a szemében.
Puha
fonal gombolyagok
Ugrálnak a kis kosárban
Ugrásra kész a Cicó is
Ugyan mit gondol magában ?
Égnek
áll a füle, farka
Nem dorombol, nem is ásít
- Vigyázz Nagyi, mert a Cicó
Kosaradban kotorászik.
Pofozgatja, kiborítja
Gurulnak a gömbök szerte
Mondja is a Nagyi rögtön:-
- Ejnye te kis szedte-vette!
Csupa
gubanc lett a fonal
Kikapott a Cicó nyomban
- Közben meg egy kis egérke
Ott viháncolt a sarokban.
|
Péter Erika:
Macskacsárda
Stanci néni padlásán
nyávognak a macskák,
mintha mind a százuknak
húzgálnák a farkát!
Nyivákolás, ramazuri,
mi lenne más? Macska-buli!
Kandúr Miska nyitott ivót,
épp most tartják a megnyitót.
Szól a macskamuzsika.
Fő a macskavacsora.
Előétel, gulyás és sült.
Nem tudjátok, miből készült?
Hordóból tejet csapolnak,
a kutyák meg lenn csaholnak.
Minden cica tejet iszik,
ettől le sem részegedik.
Cirmike a legjobb táncos,
felkéri egy főtanácsos.
Kiderül, hogy falába van.
Cirmi szól, bocs, inkább magam!
Nem kell már soká várnia,
követi a kompánia.
Ropják a friss macskacsárdást,
nem kímélik egymás lábát!
Stanci néni alig bírja,
feje fáj, az orvost hívja.
Meghallgatja bölcs tanácsát:
Söprűzzön ki minden macskát!
|
Lelkes Miklós:
Cica
Ez a cica de hamis!
Látta, aki látta:
mivel az ágy jó puha, -
belebújt az ágyba!
Node, kérem, ki látott
doromboló ágyat?
Így az ágyból kiűzték
bajszos kiscicámat.
Később hallom: igencsak
dorombol a szekrény!
Bosszankodtam a cicám
álomszuszék kedvén.
Ez a szekrény azóta
furcsa dolgot láthat:
előtte az egerek
lábujjhegyen járnak!
 |
|
Kajuk Gyula:
Mesefa
Mesemondó öregapám
a domboldalra néha kiült,
verseket mondott nekem
órákon át;
s a vasárnap
délelőtt repült!
Ő már rég nem él, de a minap
arra jártam véletlenül
és láss csodát!
Mit találtam hűlt helyén?!
Egy varázsos kis mesefát…
Leültem a régi helyre
s elég volt pár pillanat
áradni kezdtek a régi mesék;
és furcsa, fényből szőtt karikák
felidézték nékem Nagyapát…
|
Mesefa
(Fotó: Schweitzer Szabolcs,
Fényecset Fotóklub)
|
|
|
| |
Heverdle Géza:
Klárika és a fecske
Karácsonykor
lesz négy éves
az
én kis unokám,
Aki a korához
képest
túl okos is talán…
Legyen az
vers, tündérmese,
érdekli őt minden,
És lélekkel
gyönyörködik,
a
szép természetben…
Megsiratja a
mesékben
az
anyátlan árvát…
És jó szívvel
odaadja
a
legszebb babáját…
A sok mesét, a
sok verset,
mind kívülről tudja,
S játék közben
babáinak
sorra mind elmondja…
|
Alkonyatkor
kiültünk a
Virágos kis kertbe,
Unokámmal az
ölemben
elmerengve, csendben …
A kőfalra pihenni ült
egy fiatal fecske,
Frakkhoz
hasonló ruhája,
hófehér a melle…
Felragyog
Klárika szeme,
pirul az orcája,
Így kiállt
fel, amikor a
kis fecskét meglátja:
Nézd,
Nagypapám ! … Milyen édes,
ott a falon … látod?...
Tedd fel hamar
szemüveged,
úgy jobban meglátod …
Nézz csak oda
… Nem ottan van …
hanem kissé arrébb
Jaj! De drága,
de gyönyörű,
„
intelligens veréb”
|
Mosolyogva
megöleltem,
nem veréb az:
…fecske.
A jó Isten
jókedvében
frakkba öltöztette …
Lám ! … fehér a
mellénykéje,
Kékes
tolla fényes…
Nagyon vigyáz
ruhájára:
Tisztaságra kényes…
Ősszel elszáll
délkeletre,
hol
olyankor nyár van,
De, mert szíve
idevágyik,
visszatér tavasszal…
Rossz szíve van
annak, aki
a kis
fecskét bántja,
A fecske a jó
Istenke
kedves
madárkája
(1936 nyara)
|
|
|
|
(Fotó: Vajda János,
Fényecset Fotóklub) |
Kajuk Gyula:
Falubolondja
Falubolondja
fejibe nyomott
egy mókás kalapot
s a reggeli vidám fényben
eliramodott...
Vékony füstcsík porzott csupán
talpai nyomán
de kitartott a mosolya
az egész délután..
|
|
|
.jpg)
